Tudtad? Aki nem tartotta be a szesztilalmat, azt szépen központilag megmérgezték

Az amerikai szesztilalom időszaka nemcsak Al Capone-ról szólt, hanem arról a kétségbeesett küzdelemről is, ami az alkohol ellen folyt a kormány részéről.

A szesztilalom előtt elképesztően sok kocsma volt elérhető, ahol zömében sört árultak  – s persze más szeszesitalokat és szolgáltatásokat is. 1893-ban erre válaszul alapították meg az első kocsmaellenes szervezetet, az ASL-t, akiminek tagjai a szesztilalom bevezetéséért kezdtek munkálkodni. Az első világháború után a mozgalom olyannyira megerősödött, hogy végül 1920-ban megszületett a híres alkotmánymódosítás, és betiltották az alkoholos italok gyártását, illetve forgalmazását.

Az ASL vezetőjével, Wayne B. Wheeler-el az élen az aktivisták a csatornákba öntötték az italokat, elkeseredetten küzdöttek az illegális kereskedelem, a szervezett bűnözés, a szeszcsempészek és dílerek ellen, akik otthon kotyvasztott alkoholos italokat árultak – az otthon főzött itókákra ugyanis nem vonatkozott a teljes tilalom. A zugárusok, ahogy az lenni szokott, egyre vacakabb, iparszeszből pancsolt lőréket árultak egyre több pénzért. A Szesztilalmi Hivatal válasza erre egyszerűen az volt, hogy az ipari – és engedélyezett – gyártású szeszhez olyan vegyi anyagokat kevertek, hogy azokból később ne lehessen iható feketepiaci alkoholos italt készíteni. S igen, az anyagok közt az ASL követelőzésének hála ott volt a halálos metil-alkohol is.

Edward I. Edwards, New Jersey akkori szenátora legalizált gyilkosságnak nevezte a beavatkozást, olyan sok alkoholmérgezéses haláleset történt. Az ASL népszerűségének nagyon nem tett jót, hogy kiderült: konkrétan halálra mérgezik a szeszfogyasztókat, szigorúságuk oly mértékben túlzott volt, hogy az emberek elkezdtek lázadni ellenük. Végül 13 évvel az alkotmánymódosítás után véget ért a szesztilalom  – hogy pontosan még miért, azt az Index cikkében olvashatod el

Forrás: Index