Hiába a mínuszok, a gólyák és a fecskék már jönnek: De honnan tudják, mikor kell indulniuk?

Emberként nem indulnánk el ilyen hosszú útra térkép, tartalék ennivaló vagy GPS nélkül. Nos, a madarak sem teszik, csak ők nem a boltba járnak bevásárolni.

Hazánk vonuló madarainak nagy része már úton van ide, sőt, néhány gólya meg is érkezett a nagy hidegbe és hóba. Felmerül a kérdés, honnan tudják a madarak naptár nélkül, hogy mikor kéne elindulniuk Európa felé? Valaki szól nekik? Nos igen,  a tobozmirigyük. A nappali világos és az éjszakai sötét órák változásai kiváló naptárként szolgálnak a madaraknak. A fény hatással van a tobozmirigyükre, arra a szervre, ami azokat a hormonokat termeli, amik vonulásra – vagy épp maradásra – késztetik a szárnyasokat. Ahogy rövidülnek a nappalok – Afrikában most lesz ősz – , megjelenik a vonulási nyugtalanság, a madarak pedig útnak indulnak.

Hogy milyen útvonalon haladjanak, mikor tartsanak jobbra vagy balra, annak térképe genetikai kód formájában beléjük van építve, ráadásul lakóhelyeikhez igazítottan. S persze a madarak minden vonulásuk során tapasztalatokat szereznek, megtanulják, hol vannak a megszokott pihenőhelyek, vadászterületek. Bár nekünk mindegyik madár egyformának tűnik, ők kiválóan megkülönböztetik, megismerik fajtársaikat, fiókáikat, párjukat.

A nagy utazásra pedig ők is készülnek, csak nem piknikkosárba csomagolnak, hanem az indulás előtti hetekben annyit esznek, amennyit csak tudnak. Így zsírréteget alakítanak ki, ami tartalékként szolgál az úton, de közben is meg-megállnak vadászni. Amelyik állat a legerősebb, legjóllakottabb, az indul elsőként errefelé, s sorban követik a többiek, legvégül a leggyengébbek, akik inkább megfontoltan haladnak, több pihenővel. Ezért látunk olykor már március közepén is fecskét, ők a legerősebb hímek, a közepes erejű vagy gyengébb állatok pedig csak májusban érnek el idáig. A gólyák nagy része azért nem vár májusig, márciusban, legkésőbb áprilisban legtöbbjük ideér elfoglalni, tatarozni a fészkét.

Forrás: 24