A középkorban létezett olyan állás, hogy bűnevő, mutatjuk, mit kellett tenni a fizetésért!

A középkor rettenetesen vallásos idejében az emberek nagyon sokat foglalkoztak azzal, ki jut a mennybe, és ki a pokolra. Nem volt elég gyónni, ha valaki az utolsó kenet feladása nélkül hunyt el, megnézhette magát. Na ekkor jöttek a bűnevők.

Kép: Index

A mai Skócia területéről indult útjára a szokás az 1600-as években, és kétszáz éven át munkát adott az embereknek. Mondjuk elég bizarr munkát: aki hirtelen halt meg anélkül, hogy előbb papot hívhattak volna hozzá, annál nem lehetett tudni, bűnbocsánatot nyert-e, így a pokol várt rá. Ezért házhoz hívták a bűnevőt, aki a halott ember mellére tett kenyér segítségével magába szívta és megette a halott bűneit. Ha jó dolga volt, a bűnevő kapott melllé egy kis sört is, majd a bűnökkel a belsejében távozott. Az elhunytat nyugodtan el lehetett temetni, a bűnevő meg némi pénzhez (és kenyérhez) jutott.

Jellemzően olyan, végsőkig elszegényedett emberek vállalkoztak erre a feladatra, akik más munkát nem találtak. Mert a bűnevőket nagyon gonosz embereknek tartották, akik tényleg magukban hordozzák mások súlyos vétkeit.

Az utolsó bűnevő, az angol Richard Munslow volt, aki 1906-ban halt meg – neki már nem volt bűnevője, de azért reméljük, a mennybe jutott.

Forrás: Index