Amikor botrányt okozott egy húsos szendvics az űrben

Az űrhajósokról hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy tökéletes fizikai és mentális kondícióban lévő hősök, akik megmentenek minket, és felderítik a számunkra oly ijesztő űrt. Pedig az asztronauták is csak emberek, akik ráadásul nagyon szeretik a szendvicset.

Az űrhajósok tehát se nem szentek, se nem angyalok, nem mindig kedvesek, és bizony még a szigorú szabályokat is megszegik néha. Például olyan dolgot visznek magukkal az űrhajóba, ami szerepel a tiltott dolgok listáján: levelezőlapot, vagy épp szendvicset. Ez utóbbit a legendás és nemrég elhunyt John Young, a Gemini–III küldetés pilótája tette, amikor ötórás, három Föld körüli keringésből álló útra indult 1965-ben.

Young a zsebébe rejtve vitte fel magával a marhahúsos szendvicset uzsonnászacskóban. Odafent aztán elővette, megkínálta társát, Grissom parancsnokot, aki aggódott, mert a szendvics szétesett és morzsálódott, ami veszélyeztette az űrhajó érzékeny berendezéseit. Egyáltalán nem tartotta jó ötletnek a szendvicsevést, már csak azért sem tehette, mert az egész beszélgetést odalentről hallgatták a földi irányítók. Mivel a súlytalanságban voltak, a morzsák lebegtek, s akár az egész küldetést veszélybe sodorhatták volna.

Lett is botrány a földet érés után. Young-ot súlyos szabályszegéssel vádolták, pláne azért, mert az lett volna a küldetés egyik célja, hogy az űrhajós ételeket teszteljék, nem a szendvicset. Az ügy a kongresszusba is eljutott, ahol nagyon nem díjazták, hogy Young veszélybe sodorta az űrkutatást és az arra költött dollármilliókat.

Mivel amúgy tehetséges volt, Young  egy megrovással megúszta a szendvicses ügyet, s idővel ő lett a NASA legjobb űrhajósa. A marhahúsos szendvics pedig a Columbia űrsikló első útján már a hivatalos ellátmány részévé vált, igaz, nem morzsálódó kenyérből készítették. Hogy ennek ki örülhetett legjobban? A küldetés parancsnoka, maga Young.

Forrás: Index