A középkori Európában orvosok ajánlották az emberevést betegeiknek

A 16-17. századi Európa egyik tradicionális szupergyógymódja volt a kanibalizmus – az orvosok melegen ajánlották a fejfájástól kezdve sokféle nyavalyára.

Ma már ez nagyon bizarrnak tűnik, de akkoriban még abban hittek, hogyaz életenergia a vérrel átvihető egyik testből a másikba, még akkor is, ha az az egyik nemrég halt meg. A kannibál törzsek azért ették meg az ellenség agyát, mert úgy vélték, annak esze is beléjük száll, s ezért ittak a római gladiátorok is legyőzött ellenségük véréből. Még maga Leonardo da Vinci is úgy vélte, a frissen elhunyt emberek elfogyasztása felfrissíti az életenergiákat, és II. Károly angol királyról feljegyezték, hogy emberi koponyacsont-őrleményből álló gyógyszert fogyasztott rendszeresen.

Így tehát az 1500-as években teljesen természetesnek számított, hogy halottak húsát, vérét, csontját ették-itták gyógyszerként. Az egyiptomi múmiákat tartották a létező legerősebb gyógyszernek, a belőlük készített tinktúra volt hát a legértékesebb szer a piacon. A nem mumifikált, régen meghalt embereknek a csontjait használták, porrá őrölték, és vagy porként, vagy alkohollal keverve életelixírként használták  fejfájásra, vérzéscsillapításra, a szélütés megelőzésére. Ha azon a csonton még moha is megtelepedett, még értékesebbnek számított, hiszen az orvosok szerint akkor már gyógyította az epilepsziát és az orrvérzést is.

De a csontoknál sokkal hatásosabbnak tartották a vért, Paracelsus például úgy vélte, tulajdonképpen minden betegséget meggyógyít. Friss hullákból nyerték ki a legtöbbet – a hóhérnek kellett érte fizetni kivégzések előtt – , de persze a legjobbnak az számított, ha még élő embertől sikerült szerezni valahogy frisset. Ha sok volt belőle, és nem tudták hogy tárolni, lekvárt (!) főztek belőle.

Beszéljünk még arról, hogy az emberi zsírszövetet friss sebekre kötözték gyógyszerül, vagy mára elég volt?

Szerencsére az 1700-as évektől kezdve már egyre ritkábban fordultak emberi gyógyszerhez a betegek, bár a porrá őrölt csontokkal való kezelés még az 1800-as években is fennmaradt.

Forrás: Index