Hiába nem léteztek, unikornisok szarvával ellenőrizték az ételt a középkorban

A vikingek már az ó- és középkorban is jól ismerték a csavart szarvú narválokat, az uralkodók meg unikornismániások voltak annak ellenére, hogy ilyen állat nem létezett. E kettő, a kereslet és a kínálat találkozása lett az ételmérgezés tesztelő szerkezet – unikornisszarvval.

Még Arisztotelész és Leonardo da Vinci is úgy hitték, léteznek unikornisok, és szarvaik gyógyító hatásúak. Az északi-sarki vizekben élő narválok vagy rozmárok szarváért így hát több száz éven át vetélkedtek a különböző uralkodók és főnemesek. A vikingek nagyon jól jártak, mert olykor ugyanannyi aranyat kaptak, amennyit a szarv nyomott, de előfordult az is, hogy egyetlen szarv egy kastélyért cserélt gazdát.

A középkorban az unikornis szarvának – oly sok minden mással egyetemben, és persze tévesen –  varázserőt tulajdonítottak. A főnemesek vagy királyok arra használták a szarvakat, hogy ellenőrizzék ne mérgezett-e az ételük. Belemártották a szarvat, vagy az abból készült kést, amulettet, medált, aminek varázslatos hatása folytán ha volt is ártalmas szer az ételben, az megsemmisült.

Érdekes módon az senkinek sem tűnt fel, hogy a módszer tulajdonképpen teljesen hatástalan, sőt. A porrá tört szarvakat – vagy annak eladott porokat – betegségek gyógyítására is használták, mert úgy hitték, kiszívja a kórt a páciensből, s az egy csapásra meggyógyul.

Forrás: 24