Így lett mai méretű és formájú az eper a történelem során

A mai, nagy szemű, finom eper még sehol sem volt Európában 1711-ben, amikor  XIV. Lajos francia király expedíciót indított Dél-Amerikába.

Amedée François Frézier vezetésével a kereskedőhajóval utazó csapat el is ért az Andokig, ahová ugyan nem eperért mentek, hanem hódításra alkalmas területeket kerestek, de ahol finom, és hatalmas, tyúktojás méretű méretű epreket találtak. Egészen addig az európaiaknak be kellett érniük a szintén ízletes, de kicsinyke erdei szamóca apró szemeivel. Le is csaptak gyorsan a növényekre, kiástak öt tövet, és mentek is haza velük az eperrajongó  XIV. Lajoshoz.

Igen ám, de a növények az istennek nem voltak hajlandók teremni. Akkoriban ugyanis nem tudták, hogy a növény kétlaki, azaz kétféle nemű növény kell egymás közelében ahhoz, hogy az virágozzon és termést hozzon. Frézier csak kiásott öt tövet, de nyilván nem tudta őket megkülönböztetni ivar szerint, és persze mind egynemű volt.  Így csak egy balul sikerült kísérlet maradt a hatalmas eper, és ötven éven át meg is feledkeztek róla.

1764-ben aztán Antoine Nicolas Duchesne, a versailles-i királyi kertészet botanikus-tanonca egymás mellé ültetett néhány tövet a az Észak-Amerikából származó virginiai vad eperből, és a kudarcot vallott chilei palántákból, s nagy meglepetésére hatalmas eprek kezdtek nőni a növényeken. Ennek magjaiból jött létre az új hibrid, aminek olyan nagyon örültek, hogy XV. Lajos király festőt is hozatott, hogy a tálnyi epret megörökíttesse az utókornak.

Ezt a hibridet esszük mi is a mai napig.

Forrás: Index