Létezik egy sziget, ahol a fizetőeszköz még mindig a kagyló

A Melanéziához tartozó, Salamon-szigeteki Malaita az egyik utolsó közösség a világon, ahol a kagylót máig fizetőeszközként használják.

Kép forrás: commons.wikimedia.org

A kagylókat a helyi lagúnában fűzik szépen össze, ahogy ezt 150 évvel ezelőtt elkezdték

Akkoriban ugyanis a rendszeresen megjelenő kannibálok elől az emberek el akartak menekülni valahová, ezért mesterésges szigetet építettek maguknak a lagúnán – a kannibálok valamiért rettegtek az óceántól.

Az építkezés és a menekülés sikeres volt, csakhogy nem volt mit csinálni. Az emberek ekkor kezdték el összegyűjteni és megtisztogatni a kagylóhéjakat, s ez mint fizetőeszköz annyira elterjedt, hogy a Csendes-óceán partjain ugyanolyan hétköznapi volt, mint a manapság nekünk a saját pénzeink.

Még a vőlegény is kagylókért válthatta meg a menyasszonyát. Csakhogy ahogy telt az idő és modernizálódott minden, a Salamon-szigetek kivételével mindenütt leszoktak a kagylófizetésről.

Malaita azonban ragaszkodik a hagyományokhoz

A megtisztított kagylókat színük és formájuk szerint lehet megkülönböztetni, ettől függ fizetőértékük is. A sötét kagylókat zsinegekre fűzik fel, egy zsinegnyiért már kapunk két doboz tonhalat, míg a piros kagylók sokkal többet érnek.

Persze használnak megszokott pénzt is, tehát a bankjuk nem egy kagylóraktár, de szinte az összes boltos és kereskedő elfogadja a kagylót, mint fizetőeszközt. Mindemellett szépen keresnek azon, hogy a kagylókat turistáknak árulják, vagy ékszeralapanyagként használják fel.

Forrás