Hogyan fog kinézni az ember 10 ezer év múlva?

Hogyan fog kinézni az ember 10 ezer év múla? Vagy 1 millió év múlva? Vajon tetszene nekünk, ha most meglátnánk magunkat sok százezer évvel később?

Valószínűleg nem. De határozottan másképp fogunk kinézni, mint most. Vajon testünk mely részei fognak leginkább megváltozni? Merre terel minket az evolúció? Milyen tulajdonságaink lesznek a legalkalmasabbak a túlélésre? Millió kérdés, melyekre csak tippelni tudunk. Ez itt a What if, a Mi lenne ha, melyben izgalmas kérdésekre keressük a választ.

Nagyjából 6 millió évbe telt, mire az ember olyanná vált, mint amilyenek ma vagyunk

A modern ember ebből a 6 millió évből csak 12.000 éve létezik. Az emberek ebben a “rövid” időszakban is fejlődtek némileg. Körülbelül 10 centiméterrel magasabbak lettünk és most már gyermekkorunk után is képesek vagyunk megemészteni a tejtermékeket.

De vajon mi fog történni velünk a következő sok százezer évben?

Hogy erre választ kapjunk, először is tisztáznunk kell, hogy mi az az evolúció. Az evolúció arról szól, hogyan változik meg a genetikai összetétele egy fajnak az idők során. Az előnyösebb tulajdonságokkal rendelkező fajoknak általában több utódja születik. Ezért ezek – a túlélés szempontjából – előnyösebb tulajdonságokkal rendelkező egyedek hajlamosak továbbörökíteni a tulajdonságaikat az későbbi generációknak.

Például a hosszabb nyakú zsiráfok, amelyek a hosszabb nyakuk révén több élelemhez jutnak, sikeresebbek lesznek a túlélésben, mint a rövid nyakú zsiráfok. Ezért több utódjuk születik, akiknek nagy valószínűség szerint szintén hosszabb lesz a nyaka, akárcsak a szüleiknek. És ahogy telik az idő, a rövid nyakú zsiráfok kihalnak, és csak a hosszú nyakú zsiráfok maradnakn a Földön. Ezért hosszú a nyaka ma a zsiráfoknak.

De hogyan vonatkoztathatjuk ez az emberekre?

Az evolúciót ebből a szempontból valójában nagyon nehéz megjósolni. A világban, melyben élünk, már nem kell aggódnunk az alapvető szükségletek elérése miatt. A technológia ugyanis helyettesíti ezeket a túléléshez szükséges tulajdonságokat. Már nem kell attól tartanunk, hogy csak a leggyorsabb és a legerősebb ember fog élelemhez jutni és életben maradni.

100 ezer évvel ezelőtt még harcolni kellett az ételért, a barlangért, ma pedig már csodaszép házakban lakunk, tiszta víz folyik a csapból, és nem kell levadásznunk egy bölényt, hogy jóllakjunk. Ha átfut a fejünkön az a gondolat, hogy “Hogyan fogom túlélni ezt a napot?”, akkor nem pontosan arra gondolunk, hogy vajon lesz-e ma mit ennünk, és hol fogjuk álomra hajtani a fejünket, esetleg elfogyaszt-e minket vacsorára egy őstigris. A napi betevő étel, az ital, a biztonságos lakhatás már természetes. Ám az őseinknek ezek miatt állandóan aggódniuk kellett. Soha, semmi nem volt biztos, minden egyes nap harcolniuk kellett az életben maradásért.

1 millió év múlva nagy valószínűséggel az emberek erősebbek, gyorsabbak és nagyobbak lesznek, mint valaha. Azt pedig, hogy lesz-e gyerekünk, a kultúrális közegünk, és a mi egyéni döntésünk határozza meg, nem pedig a fajunk túlélésének szükségessége. Az emberi faj jövőjét leginkább az határozza meg, hogy az emberek, akiknek gyermekei születnek, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek.

Előfordulhat, hogy nem kell aggódnunk a természetes evolúció miatt – Szép lassan robotemberekké válunk

Nagy esély van rá, hogy a jövőben teljesen összeolvadunk a technológiai újításokkal. A bionikus karok, a teljesítményfokozó chipek az agyban, a lézerszemek mind-mind valósággá válhatnak. Ráadásul, az ember robotizálódása mellett annak is nagy esélye van, hogy képesek leszünk megváltoztatni a csecsemők génjeit még a születésük előtt, teljesen kiiktatva ezzel az evolúciót. Ezzel lehetőségünk lesz megszabadulni a betegségektől és minden más genetikai tulajdonságtól, ami árthat az emberi fajnak. Illetve felturbózni azokat a genetikai tulajdonságokat, amelyek az előnyünkre válnak.

De hova jutnánk a természetes evolúcióval?

Tegyük fel, hogy mégsem tudnánk mesterségesen beavatkozni a saját fejlődésünkbe, és ezekkel a science fictionba illő előnyökkel felruházni magunkat – és a régimódi, megszokott evolúció természtes, ámde lassú lépteivel fejlődnénk tovább: akkor merre tartanánk? Ehhez csak meg kell vizsgálnunk, hogyan fejlődött a modern ember az elmúlt 12.000 évben.

Tény, hogy magasbbak lettünk – valószínűleg a táplálkozás miatt – és az agyunk kisebb lett. A kisebb agy szerencsére nem okozott elbutulást: valójában hatékonyabbá vált. Ezen fejlődés mentén 1 millió év múlva hihetetlenül magas emberek leszünk aránytalanul pici, apró fejjel.

Az igazság az, hogy hihetetlenül nehéz megjósolni az emberi evolúciót

Ez amiatt van, mert az evolúció elsősorban a környezetünktől függ, és ki tudja, hogy mi történik a Földdel az elkövetkező 1 millió évben? Lehet, hogy úgy kell majd fejlődnünk, hogy túléljünk rengeteg tűzesetet, mert a bolygó olyan hihetetlenül forró lesz, hogy ez válik az egyik legfontosabb túlélési képességgé.

Vagy az is elképzelhető, hogy a következő 1 millió évben egy másik bolygón élhetünk, például a Marson. Ha az embereknek a Marson kellene életben maradniuk, akkor teljesen másképpen néznének ki, mivel teljesen más körülmények között élnének, mint itt a Földön.

Kíváncsi vagy, hogy milyen lenne a Vörös Bolygón élni? Nos, ez egy ásik What if, azaz Mi lenne ha történet, amit hamarosan megmutatunk nektek.